Hasznos információk újszülöttekről

1. A csecsemő táplálása

"A csecsemő legjobb tápláléka az anyatej, a legegészségesebb táplálási mód a szoptatás."

Ezt a tápszeres dobozokon gyakran olvasható információt igen fontos szem előtt tartanunk, amikor az alábbiakban leírtakat olvassuk. A szoptatásról más helyütt írunk bővebben, itt arról szólunk, hogy mit tehetünk, ha nincs vagy nem elegendő az anyatej, illetve ha a gyermek életkora miatt már kiegészítő táplálásra is szükség van.

 

  • A tápszerek: A megszületést követő első hat hónapban az egészséges csecsemő tápanyag- és folyadékigényét is teljes mértékben kielégíti a kizárólagos szoptatás.
    Akkor, ha nincs, vagy nem elegendő az anyatej mennyisége, úgynevezett "anyatejpótló" tápszerre lesz szükség az első hat hónapban. Ezek a különböző nevű készítmények "HA", illetve "1"-es számmal jelzett formái. Ezeket a készítményeket szinte kivétel nélkül csak orvosi vényre adják ki a gyógyszertárakban. A csecsemőtápszerek összetétele szigorúan szabályozott, az egyes csoportokon (pl. "1"-esek, vagy "HA"-k) belül a különböző gyógyszergyártók készítményei között nincs jelentős különbség.
  • 6 hónapos kor után következnek az ún. "követő" vagy "elválasztó" tápszerek, ezek a "2"-esek, melyeket a gyümölcsök, főzelékek mellé kiegészítésként adhatjuk, ha már nincs, vagy nem elegendő az anyatej.

    A tápszerek általában por vagy granulátum formában kaphatók, de forgalomban vannak már folyékony, kész tápszerek is. A por-készítmények felhasználásakor pontosan tartsuk be a csomagoláson leírt elkészítési utasításokat! Mindig forralt (kb. 5 percig), majd kb. 50  C-ra lehűtött ivóvízben oldjuk fel az előírt, az adagolókanállal pontosan kimért mennyiséget, majd testhőmérsékletig tovább hűtve adjuk a gyermeknek. Az elkészített tápszert 24 órán belül, hűtőben tartva még felhasználhatjuk.
    Ha a csecsemőt kizárólag tápszerrel tápláljuk, akkor a szoptatott csecsemőkhöz képest az ő esetükben hamarabb, már 4-6 hónapos korukban megkezdhetjük a kiegészítő táplálást is.
  • A kiegészítő táplálás:
    Az anyatej, illetve a tápszer mellé adott egyéb táplálékot nevezzük "kiegészítő"-nek, ez alatt értjük pl. a gyümölcsöket, főzelékeket, gabonaféléket.

    Mikor?
    Kizárólag szoptatott csecsemők esetében kb. hat hónapos kortól vezessük be a szoptatás mellé a kiegészítő táplálást, mivel ekkor a kizárólagos anyatejes táplálás már nem fedezi a gyermek igényeit. Tápszeres gyermekek esetében a kiegészítő táplálás bevezetése már 4 hónapos kortól fokozatosan ajánlott.

    Hogyan?
    Az új ízek bevezetésekor mind a mennyiséget, mind a minőséget illetően alapvetően fontos a fokozatosság elve. Egyenként vezessük be a gyermek étrendjébe az ismeretlen ízeket és először csak kis mennyiséget kapjon belőlük. Célszerű az első alkalommal a délelőtti vagy a déli szoptatás/tápszer előtt próbálkozni, kb. 1-2 kávéskanálnyi mennyiséggel. Ha nem ízlik, ne erőltessük! Egy-egy újdonság bevezetését követően 5-7 napig ne próbálkozzunk másik ismeretlen ízzel! Kb. 2-3 hét szükséges ahhoz, hogy egy tápszeres/anyatejes étkezést teljesen lecseréljünk. Ajánlott, hogy legutoljára a reggeli, majd az esti szoptatást/tápszert hagyjuk el.

    Mit?
    Gyümölcsök közül kezdjünk almával, majd folytathatjuk őszibarackkal, sárgadinnyével, meggyel, cseresznyével, szilvával, körtével, banánnal, naranccsal. Először mindig a gyümölcs levét kínáljuk, majd idővel kínálhatunk pépet is. Csecsemőkorban ne adjunk aprómagvas gyümölcsöket, mint eper, málna. A gyümölcsöt ne édesítsük, különösen ne használjunk 1 éves kor alatt mézet!

    A gabonaféléket hat hónapos kor alatt kerüljük, ezt követően szintén a fokozatosság szem előtt tartásával kínálhatjuk. A főzelékek bevezetését a burgonyával kezdjük, ez jó alap lesz a későbbiekben az egyéb zöldségfélék elkészítésekor is.

    A zöldségeket mindig turmixoljuk, a héjasakat (pl. zöldborsó) pedig passzírozzuk! Darabosan csak akkor adhatjuk, ha a gyermeknek már hátsó fogai is vannak és tud rágni! Sűrítésnek használhatjuk a burgonyát, vagy később fokozatosan a rizst, esetleg kukoricapelyhet is. A burgonya megismerése után folytathatjuk a zöldség-sort sárgarépával, céklával, sütőtökkel, főzőtökkel, brokkolival, gesztenyével, kelbimbóval, spenóttal, zöldborsóval, zöldbabbal.

    A "K" betűs zöldségeket (karfiol, karalábé, kelkáposzta) kb. 9-10 hónapos korban vezessük be, ekkor már általában nem okoz nehézséget emésztésük. Fontos, hogy az alapanyagok ellenőrzött helyekről származzanak, lehetőség szerint próbálkozzunk vegyszermentes zöldség-gyümölcs beszerzésére!
    Törekedjünk arra, hogy a csecsemő ne kapjon tartósítószer, mesterséges színezék-, vagy ízesítő tartalmú élelmiszert.

    A főzelékek komplettálása alatt a hússal, növényi olajakkal, majd tojással történő kiegészítést értjük. A húsok közül először baromfi, majd sertéshús javasolt, fontos az alapos hőkezelés (főzés, sütés)! A csirkemáj legfeljebb heti 1 alkalommal szerepeljen az étrendben! A tojás igen hasznos tápanyagokat tartalmaz, de az allergia lehetősége miatt a fehérjét ne adjuk 1 évesnél fiatalabb gyermeknek! A sárgáját kb. 8-10 hónapos kortól kínálhatjuk.

    A szín tehéntejet összetétele és ugyancsak az allergia veszélye miatt szintén 1 éves korig ne adjuk! A savanyított tejtermékeket (túró, sajt, joghurt), ha a családban nincs tehéntej-fehérje allergiás, 8-9 hónapos kortól fokozatosan bevezethetjük. A növényi olaj szintén hasznos kiegészítője a főzelékféléknek, kis mennyiségben (kb. 1 kávéskanál 1 deci főzelékhez) adhatjuk kb. 7-8 hónapos kortól.
  • Mennyiségek
    Egy újszülött kb. 3 óránként eszik, azaz eleinte naponta akár nyolcszor is, majd az evések ritkulnak, a mennyiség pedig fokozatosan növekszik. Az élet első kb. 1-3 hónapjában a csecsemő a testsúlya kb. 15%-ának megfelelő mennyiségű anyatejet fogyaszt naponta (tehát pl. egy 5 kg-s gyermek kb. 750 ml-t) Ez a mennyiség fokozatosan csökken, 6 hónapos korban kb. 120 ml/kg adagra. Törekedjünk arra, hogy a gyermek hat hónapos korát követően fokozatosan érje el a kb. napi fél liternyi tápszer/anyatej fogyasztását, a többi igényét a fent részletezett kiegészítő táplálásból fedezze! Az étkezések száma 6 hónapos korra naponta kb. 5-6, majd később 5 legyen, az egyszeri adag pedig kb. 200-250 ml.
  • Végül szeretnénk felhívni a figyelmet az olajos magvak veszélyeire. Egyrészt az allergizálódás veszélye miatt nem ajánlott fogyasztásuk 1 éves kor alatt, másrészt az aspiráció, vagyis a fulladás veszélye miatt ezen életkoron túl is (kb. 4-5 éves korig) csak nagy óvatossággal adjunk ilyesmit a kicsiknek! A félrenyelés megelőzésére egyéb ételek fogyasztásakor is fordítsunk gondot, az étkezés mindig felnőtt ellenőrzése mellett történjen, ha már a gyermek önállóan eszik is. Soha ne etessük gyermekeinket játék, futkározás közben, mindig ültessük asztalhoz! A jó nevelés mellett a fentiek értelmében ennek egészségmegőrző szerepe is van!

 

Dr. Zilahy Mónika-www.bethesda.hu

2. A szoptatásról-hasznos tanácsok kismamáknak

Felkészülés a szoptatásra
Lapos vagy befelé fordult mellbimbó esetén a terhesség utolsó harmadában melltartóban viselt bimbókiemelő segíthet a probléma megoldásában. A korábbi időkben oly sokszor alkalmazott emlőbimbó edzése nem javasolt. Nagyon fontos, hogy semmiféle korábbi kellemetlenség, fájdalom ne párosuljon a szoptatáshoz.

 

Az emlő ápolása a szoptatás alatt
Igen fontos, hogy az anya gondosan tisztán tartsa, ápolja mellét, amelyre komoly feladat vár az elkövetkező hónapokban. Először is vegyünk jó minőségű szoptató melltartót, amely alul jól támaszt, de jól tartja a mellet felül is. A lehajtható kosarú melltartó a mindennapokban igen praktikus viselet.. Előnye, hogy gyorsan, kényelmesen és higiénikus körülmények között szoptathatunk, de közben a mell nem marad tartás nélkül. Ha a melltartó nem lehajtható kosarú, akkor elől kapcsosat hordjunk. A melltartó vállpántja legyen széles, ne vágjon be. A felsőruházat legyen kényelmes, és praktikus, azaz könnyen hozzáférhessünk a mellhez.

A mellet és a mellbimbót minden szoptatás előtt mossuk meg. Erre a célra tiszta langyos víz elegendő tekintettel arra, hogy a bimbóudvar területén található mirigyek terméke védelmet nyújt a fertőzésekkel szemben. Fertőtlenítő oldatok és szappan használata szárítja a bőrt, a bimbósérülés előfordulását fokozhatja. A lemosás után gondosan törüljük szárazra a mellet. Jó ha minél tovább hagyjuk mellbimbót fedetlenül levegőzni.

Amikor teljes erővel megindul a tejelválasztás, napközben többször is kicsoroghat a tej. A kiszivárgó tejet a melltartóba helyezhető betéttel foghatjuk fel. A betétet gyakran kell cserélni.

 

A szoptatás módja
Az anya helyezkedjen el kényelmesen. Tartsa a csecsemőt mellmagasságban, megfelelően alátámasztava, teljesen az anya hasa felé fordulva úgy, hogy füle, válla,csípője egy vonalban legyen. Lehet szoptatni fekve vagy ülve: bölcsőhelyzetben vagy hónaljalatti helyzetbe.

 

A csecsemő mellre helyezése
A csecsemő helyes mellre helyezése elengedhetetlen ahhoz, hogy a csecsemő hatékonyan szopjon, és hogy bimbósérüléseket megelőzzük. A mell megtámasztásánál ügyelni kell arra, hogy az "C" alakban történjen, azaz a hüvelykujj a bimbóudvar felett, a többi ujj az emlő alatt legyen. (a korábban javasolt "ollótartás" helytelen) .A mell alatt lévő tenyerével és ujjával az anya emelje meg a mellét, így biztosítható, hogy a bimbóudvar alatti tejöblökből a tej szabadon kijusson.
Ha az újszülött elég éber és éhes, elegendő csak a bimbóval megérinteni a száját, máris működésbe lép a kereső reflex. Megérintve a gyermek alsó ajkát a mellbimbóval meg kell várni, míg az nagyra nyitja a száját, és ügyesen ráharap az emlőre. A csecsemő akkor tud hatékonyan szopni, ha a bimbó mögötti területből legalább 2,5 cm-t is a szájába veszi. Amikor ez sikerül, az anya húzódjon egészen közel, hogy a csecsemőnek ne kelljen erőlködnie. Szopáskor a csecsemő az emlőbimbó mögötti területre harap, száját tapadókorongként nyomja a bimbóudvarra, szopás közben nyelvével szájpadlásához préseli, szorítja a mellbimbót, és kipumpálja a tejet a tejöblökből. Helyes szopáskor a csecsemő ajkai kifordultak, nyelve félkörben simul a mellhez, az orrhegye és az álla érinti az emlőt. Acsecsemő szopása és nyelése látható és hallható legalább 5-10 percen át.

A nem megfelelő módon történő szopáskor a tejöblök kívül maradnak a csecsemő szájából. Szája elzárhatja a tejcsatornák nyílásait, és csak kevés tej jön ki. Ezen kívül a csecsemő nyelve dörzsöli a mellbimbót, cumizik szopás helyett. Nemcsak a szopás mennyisége lesz elégtelen, hanem az emlőbimbó is kisebesedik.

forrás: www.bethesda.hu

 

 

3.  Fürdetésről

Régóta bevett gyakorlat, hogy a szülőszobán, az épp „kibújt” újszülöttet törölgetés, majd az anya mellkasán eltöltött rövidebb-hosszabb idő után elviszik megfürdetni. Ezt jó esetben az apuka figyelemmel kíséri, de az anya nem látja, mi történik. Ez sajnos sok esetben valamelyik, kereskedelmi forgalomban kapható, illatanyagot- és sok mást is tartalmazó babakozmetikummal történik meg. Egyáltalán: meg kell ott és akkor történnie?

Vannak már kivételek, ahol a mama eldöntheti, hogy megfürdessék-e újszülöttjét. Kicsit tegyük tisztába  ezt a megfürdetni/nem megfürdetni dilemmát…

A magzat (és így az újszülött) bőrét születéskor több-kevesebb magzatmáz fedi, mely faggyú/viasszerű, tapadós, fehéres-sárgás anyag, mely főként a testhajlatokban, de mindenütt máshol is lehet. A várandósság utolsó harmadában rakódik a bőrre, nagyobbrészt zsírokat,koleszterint, fehérjéket tartalmaz. Részben védi a magzat bőrét a felázástól, hiszen ha belegondolunk, az hónapokon át folyékony közeggel érintkezik, de segíti a bőr méhen kívüli életheztörténő alkalmazkodását is. Az újszülöttön meghatározza a bőr kémhatását, szerepe van a bőrön keresztüli vízvesztés és a hőleadás szabályozásában, valamint immunológiai szempontból is védi a bababőrt.

A szakmai ajánlások is afelé mutatnak, hogy közvetlenül a megszületés után elegendő a babát finoman szárazra törölni, anélkül, hogy a magzatmázat ledörzsölnék a bőréről. Néhány, legalább 6 óra múlva következhet a fürdetés tiszta vízzel, szintén dörzsölés (szivacs, mosdókesztyű) nélkül.

Fürdetőszerek, fertőtlenítők alkalmazása sem javasolt. A fürdetést követően gyorsan szárazra kell törölni a babát, majd mielőbb meleg, száraz textíliába öltöztetni.

Ennyi idő alatt az újszülött hőháztartása ki stabilabb, kevésbé kell tartani a kihűléstől.

4. Sárgaságról

Az élet első napjaiban észlelhető az ún. élettani sárgaság, melynek összetett élettani okai vannak. Érett, egészséges babáknál nem jár egyéb tünettel, élénkek, igény szerint jól szopnak, de előfordulhat az anyatejjel táplált babáknál, hogy a sárgaság elhúzódik. Régebben megkísérelték az ilyen babák esetében, hogy átmenetileg felfüggesztették a szoptatást és tápszeres táplálásra tértek át, hogy a sárgaság hamarabb oldódjon. Ma már tudjuk, hogy nem jár annyi előnnyel, mint amennyivel megnehezíti a mama és a baba helyzetét, így nem indokolt a szoptatás felfüggesztése ezeknél a babáknál. Ha a baba élénk, jól szopik, vizelete és széklete rendben van, aggodalomra nincs ok. Ha azonban a baba aluszékony vagy nehezen ébreszthető, lustán szopik vagy „belealszik” a szopásokba, súlya esik, vizelete sötét, széklete világos, mielőbb jelezni kell a gyermekorvosnak!

5. Köldökcsonkról

A köldökzsinór a méhen belüli életben a magzatot a méhlepénnyel, és így közvetve az anya vérkeringésével köti össze. Puha kocsonyás anyagba ágyazva erek futnak benne, ezek látják el a babát tápanyagokban és oxigénben gazdag vérrel az anya testéből, másikak pedig a magzat által elhasznált vért juttatják vissza az anya keringésébe.

Megszületést követően a köldökzsinór átvágásra kerül, köldökcsat kerül a csonkra, hogy a vérzést megakadályozza, az erek elzáródását pedig elősegítse. Ezt általában egy-két nap után eltávolítják, ezután már csak a csonk marad, ami egy-három héten belül fokozatosan elsorvadva leszárad, majd leesik. A köldökcsonk nyers szövet (seb), ez kiváló táptalaja lehet bizonyos baktériumoknak, amik ha elszaporodnak, köldökcsonkból kiinduló gyulladást (omphalitis), súlyos esetben akár vérmérgezést is okozhatnak.

Ezért szükséges a köldökcsonk szárazon és tisztán tartása, fertőtlenítése. Ha vízben ázik, ha vizelet, széklet szennyezi, ha nem szellőzik, az csak megkönnyíti az előbb említett baktériumok dolgát. Tehát: amíg nem pottyant le, vízben ne ázzon. Ha véletlenül a fürdetéskor ráfröccsen egy-két csepp víz, nem kell megijedni, elegendő felitatni a vizet, majd fürdetés után fertőtleníteni. A fertőtlenítés lehetőség szerint minden peluscsere alkalmával történjen meg.

Nem kell félni, nem fog fájni!!! A fültisztító pálcikával történő alkoholos törlés a zegzugos részeken jó, de nem biztos, hogy elég. Jobb, ha steril vattacsomót itatunk át a szaliciles alkohollal, és bátran megfogjuk a csonkot, majd alaposan körbetöröljük és kitisztítjuk a vattával, szükség esetén a manővert többször is megismételve. A lényeg az, hogy a hintőpor, a vér és a váladék alkotta „elegyet” maradéktalanul eltávolítsuk, utána pedig jöhet a fertőtlenítő hintőporozás. Jó lehet a köldökcsonkot szabadon hagyó pelus, de befedhetjük steril gézlappal is. Ha esetleg vizelettel-széklettel szennyeződik, nem kell megijedni, alapos tisztítás után még alaposabb fertőtlenítés és hintőporozás következzen.

A fenti ápolást addig célszerű folytatni, míg a baba köldöke olyan nem lesz, mint egy nagyobb csecsemőé vagy akár a miénk.